Uram, fogadd kegyedbe őt,
Az ártatlan kis csecsemőt,
Terjeszd fölé erős kezed,
Legyen ő drága gyermeked.
Oly gyönge és piciny szegény
S hideg van a nagy földtekén
És minden zug oly idegen,
Melengesd őt a szíveden.
Szeresd őt, mint a madarat,
A kis nyulat, futó vadat
S mint zsenge, tavaszi vetést,
Ne osszál néki szenvedést.
Mert lásd ő miről sem tehet,
Ó nekem tudd a vétkeket
Amért embernek szültem őt,
Ne büntessed a csecsemőt.
Madárnak adtál szárnyakat,
A vadnak futó lábakat
És búhelyet, ha fú a szél,
Uram, hozzál is jó legyél.
Madár, ha volna szállana,
Ha bárány, mezőn játszanak,
De ő nem tud, csak sírni még,
Ajnározd őt, kegyelmes ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése