Nyár-mondókák

Búzavirág koszorú,
ma senki se szomorú.
Találd el a nevemet,
elfoglalom helyedet!
*
Poros úton kocsi zörög,
a kereke gyorsan pörög.
Sári néni vezeti,
aki látja, neveti.
*
Esik az eső, csöpörög,
Paprikajancsi nyöszörög.
Hát az öreg mit csinál?
Hasra fekszi, úgy pipál.
*
Kis kacsa fürdik
fekete tóban,
anyjához készül
Lengyelországba.
Fényes a szárnya,
aranyos a tolla,
fordulj ki, fordulj ki,
aranyos Katinka!
*
Egy - megérett a meggy.
Kettő - csipkebokor vessző.
Három - te leszel a párom.
Négy - bíz oda nem mégy.
Öt - megérett a tök.
Hat - hasad a pad.
Hét - dörög az ég.
Nyolc - üres a polc.
Kilenc - kis Ferenc
Tíz - tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza
majd a szamár, megissza!
*
Kis kertemben uborka,
reá kapott a róka.
Várj csak, róka, megleslek,
Komáromba vitetlek.
*
Lárifári, lárifári,
lehet a szünidőt várni.
Lárifári, lárifári,
nem kell iskolába járni,
Lárifári, lárifári,
meleg a víz, nem kell várni,
lárifári, lárifári,
lehet a tóban úszkálni!
*
Lárifári, lárifári,
jó a napon kirándulni,
az érett gyümölcsöt rázni,
leszedni és mind megenni,
vagy a piacon megvenni,
és a kamrát teletenni.
*
Kimentem én az erdőbe
Fát szedegélni,
Utánam jött apám, anyám
Bottal veregélni,
Nád közé ugrottam,
Nádsípot csináltam,
Az én sípom fújja:
Dir-dár, daruláb,
Tarka kutya fut az utcán mezítláb.
*
Négy lába van a tehénnek,
Ha nem hiszed, szaladj, nézd meg.
Fel út, le út, erre, arra,
Szaladj, merre kedved tartja.
*
Egyszer volt egy ember
szakálla volt kender,
bikfa tarisznyája,
égerfa csizmája.
Közel volt a tenger,
beleesett fejjel,
kiapadt a tenger,
kimászott az ember.
*
Esik eső ja-ja-jaj,
Mindjárt itt a zivatar,
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.
*
Ha dörög a menny
Fa alá ne menj!
*
Korán kelni, énekelni,
Nincsen ennél jobb tán semmi.
Későn kelő jóbarátom,
Neked is csak ezt kívánom.
*
Cseng a kasza, meg az ének,
Az aratók nem henyélnek,
Kasza alatt dől a kalász,
Lesz belőle fehér kalács.
*
Madarak voltunk,
Földre szálltunk,
Búzaszemet szemelgettünk,
Hány szem kell,
Mondd meg te!

Nincsenek megjegyzések: