A-ki szé-pen ol-vas-gat,
szor-gal-ma-san dol-goz-gat,
vi-dám kedv-vel ta-nul-gat,
ke-ve-set be-szél, so-kat hall-gat:
an-nak ju-tal-ma, mint jó gyer-mek-nek,
el nem ma-rad-hat.
Sze-re-tek én min-den em-bert,
ez-zel kö-ve-tem az Is-tent,
ki min-den em-ber-nek aty-ja,
mind-nyá-junk-ra va-gyon gond-ja.
Az ál-la-tok csak e-rő-vel bir-kóz-
nak és vív-nak egy-más kö-zött. De az
em-bert ész, o-kos-ság, tu-do-mány és
lel-ki jó-ság te-szi ked-ves-sé. A-zért ta-
nu-lok én is e ked-ves könyv-ből, hogy
ol-vas-has-sak, ta-nul-has-sak, o-ko-sabb,
ü-gye-sebb le-hes-sek, bol-do-gul és be-
csü-let-tel él-hes-sek.
Bár-csak én már ír-ni tud-nék, hogy
a-mit könyv-ből ol-vas-nék, í-ró-tol-lal
fel-je-gyez-ném, hí-veb-ben rá em-lé-kez-
ném. Hogy va-la-ki ír-ni tud-jon, szor-
gal-ma-tos le-gyen na-gyon, a-mit csak lát,
u-tá-noz-za, vo-ná-so-kat szé-pen húz-za.
(Forrás: Gyermekversek - Csiberébi 48-49. old. - Válogatta és az utószót írta Ambrus Judit - Unikornis Kiadó Bp. 2001.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése